1000 látogató fölött

Nagyon furcsa belegondolni, hogy túllépte az oldal az 1000 látogató számot. Nagyon furcsa. Örülök neki, persze. Csak furcsa. És ez a sok látogató meghozza az ihletemet, és most is nagyban írok.
Köszönöm minden kedves látogatónak, aki eljött és olvasott. Nagyon sokat jelent. Egy írónak semmi sem jelent többet, mint az, hogy sokan szeretik az írását.
Itt egy zene, amit akkor hallgattam, mikor a 11. fejezetet írtam. Szerintem szép. Szerintetek is?

9. fejezet

Jó nagy kihagyás után újra itt vagyok. Éééés, nagy tapsot kérek, egy új fejezettel érkeztem. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Kicsit rövid lett, de itt már beindulnak az események, innentől nincs megállás. Puszilok mindenkit! Konek ^^

9. A titok

Az ajtó hirtelen nyílt ki, és hirtelen lépett be rajta az egyik ismerősöm, és hirtelen látta azt, hogy meztelenül fekszünk egymáson, az ágyon. Aaron. A kedvenc varázsló haverom. Mióta rendesen tudtam irányítani az elememet, vele is gyakoroltam. Az ellentétes elemünk segített. Hol én támadtam, hol ő. Az esetek többségében én nyertem. Az egyik alkalom, mikor ő nyert, nagyon emlékezetes volt.

Kint gyakoroltunk a Végzet Mezején. A nap halványan átsütött az esőfelhőkön. Elkezdtük a harcot. Egy hatalmas tűznyalábbal támadott. Reflexszerűen pajzsformát vettem fel. Egy határozott gondolattal eltoltam magamtól a védekezési eszközöm, ezzel csökkentve a láng hosszát. Az eső is rákezdett. Aaron hirtelen abbahagyta a támadás, a tűz három részre bomlott. Három oldalról közelített, de az eső besegített. Megszüntettem a forrását, így a csóvák esetlenül hanyatlottak le, és aludtak ki. De a barátom résen volt. Már intézte a következő támadást. Én minduntalan kivédtem azokat. Pont abban az időszakban voltam, ezért rögtön kiszúrtam, hogy a porszemek egy helyre tömörülnek. Jas már fel is tűnt a mezőn Aaron kihasználta a figyelmetlenségem, és áttörte a védelmi vonalamat. Egy hatalmasat kacagott

-         Nem ér! Újra!

-         Aha. Aztán ha egy csatában elterelik a figyelmed, ezt mondod?

A választ már Jas adta meg. Igazat adtam neki. A gyakorlást utána elméletben folytattuk.

Tehát, Aaron betoppant a szobámba. Szokása, hogy kopogás nélkül jön, megy mindenhol. A szemei elkerekedtek, majd perverz vigyorra húzta a száját. Mi Jasonnal egyszerre pattantunk fel az ágyról. Hiába. A vigyora egyre szélesebb lett. Egy fél pillanat alatt magunkra kapkodtuk a ruháinkat. Nem szóltunk semmit, kínos volt a helyzet. Mikor már Aaron vigyora a füléig, ért szólaltam meg.

-         Nem szándékszol kimenni?

-         Nem-nem. Online Pornó

-         De perverz itt valaki.

-         Mondja az, aki egy iskolában fekszik le a tanárával.

Erre olyan lettem, mint egy paradicsom. Jas is teljesen zavarban volt. A hajába túrt, nem nézett a szemünkbe.

-         Na, megvárlak kint, beszélni szeretnék veled

-         Oks

Aaron kiment, mi egyszerre lélegeztünk fel.

-         Ez nagyon ciki volt- törtem meg a csendet

-         Az.

-         De vajon mit akar tőlem Aaron?

-         Nem tudom.

-         Remélem, senkinek sincs semmi komoly baja.

-         Én is.

-         De bőbeszédű most valaki.

-         Aha…

-         Figyelsz te rám egyáltalán?

-         Igen

A beszélgetést nem folytattuk. Gyorsan átöltöztem, Jas pedig eltűnt. Kimentem, és Aaron ott várt. A perverz vigyor még mindig ott virított az arcán. Az ölök a pillantásommal tekintettel ránéztem, de a mosoly nem hervadt le az arcáról. Végigmentünk a folyosón, de nem akart megszólalni, és ezt egy idő után már nagyon untam. Várakozva néztem rá, de ő mereven nézte a talajt a lába alatt.

-         - Na, most vagy megmondod, mit akartál, vagy elmész a… Nem is tudom hova.

-         Köszi, nincs kedvem nyaralni. Amúgy levelet hoztam Őktől. Újabb bál lesz, és itt a meghívótok.

-         Vótok? Jasont is meghívták?

-         Igen.

És mindezt fanyar mosollyal tette. Nem tudtam, mi lelte, de nem örült a bálnak. Ekkor eszembe jutott, hogy nekem volt egy kis nyomozni valóm.

-         Köszönöm, Aaron, de sietnem kell. Odaadnád Jasnek?

-         Aha

-         Köszi!

Leszaladtam reggelizni, ahol a tanári asztalnál megláttam Jasont. Még mindig teljesen zavarban volt. Én már csak kuncogtam a dolgon, leültem enni, és folytattam a megszokott napi rutint. Suli, ebéd, suli egy kis pihenés, majd óra. Ott rögtön letámadtam Jasont. Értetlenül néz rám.

-         El kell vinned a könyvtárba

-         Minek?

-         Mert…

Nem álltam elő indokkal, csak azt ismételgettem, hogy mert. Végül benyögtem, hogy szükségem van most a könyvtárra. Többet nem kérdezett. Talán látta a szememben, hogy fontos nekem. Szó nélkül felvitt, én pedig azonnal a könyvekre öszpontosítottam. Kikerestem a legrégebbi feljegyzést. Vagyis Jason segített kikeresni. Egy hátsó teremben volt. Pont arról szólt, amit vártam. Az első természet fölöttiről, az első Ő-ről, aki történetesen az Urak egyike. Azt írták róla, hogy:

„ Isten teremtett, Isten öltetett. Éltető nedű, azt iszom. Hullanak az emberek, az fölött vér, csupán az. Hideg testekre fektetem tenyerem, az felélednek, más, mint én. Ők testük meleg, vér kezd csörgedezni az ereikben. Szívük dobban, nem halnak. Mondák, kapuban Isten várja rájuk, most halhatatlanok. Isten arca, mit sajátom, én az Isten. Ezt teszem.”

A megdöbbenéstől nem tudtam mit csinálni. Csak lerogytam a földre. Az írásból az derült ki, hogy az első ő egy vámpír. Az Ő, aki az urak között ül, egy vámpír. Jasonra néztem, de arcán közöny látszik.

-         - Mondd, te ezt tudtad?

-         - Mit? Azt, hogy az urak egyike vámpír? Nem ezt nem tudtam. De az, aki a kapunál várt, tudtam, hogy az egyik Úr. Persze, mindig is sejtettem, hogy furcsa, hiszen az ő ötlete volt a nyakláncos módszer. A megkülönböztetésért. De Ő mindig is magánál hordott egy vámpír-nyakláncot. Hát, itt a válasz, hogy miért.

-         Hmm… A szüleim azért haltak meg, mert rájöttek valamire. Lehet, hogy ez volt az?

-         Hát, lehet…

-         Mert ha igen, akkor most mi is veszélyben vagyunk.

Egy hang szólalt meg a hátunk mögött.

-         Bizony, veszélyben vagytok. És most maradjatok nyugton, ha kedves az életetek