Na, jó olvasást ^^ Puszi*Konek
Ui.: ez a fejezet újra Kicu bétálása alapján készült. Remélem jó xD
27.
fejezet Az ikrek titkai
-
Én voltam Káin
jobb keze.
A lélegzetem is
elállt erre a mondatra. Hogy mi volt ő? Alig akartam elhinni. A kezem lehullott
a válláról, hányinger kerülgetett. Rá akartam nézni, de nem tudtam megtenni.
Valami nedves csurgott végig az arcomon. Először azt hittem, hogy az eső kezdett
el újra esni, ám rájöttem, hogy némán hullnak a szememből a könnycseppek. Végül
ráemeltem a tekintetem Dylanre.
Nem látszódott
rajta érzelem, egy kifejezéstelen álarc mögé rejtette azokat. A csalódás érzése
olyan hirtelen váltott át dühbe, hogy még magam is megleptem. Akár a tűz, úgy
terjedt el bennem. Mindent felégetett maga mögött, csak a haragot hagyta maga
után, mint valami mérgező gázt. Egy határozott mozdulattal pofon vágtam. Arcán
csak egy kis piros folt maradt meg. Újból lesújtottam, könnyeim szakadatlanul
hullottak. Már harmadszorra is arcon akartam csapni, mikor a szemembe nézett.
Az arca mély
érzelmektől mentes volt, de a tekintete… Az mindent elárult. Ott álltunk, a
kezem pofonra kész, és mégse tudtam megtenni. Annyi megbánást, mint amit akkor
láttam, soha senkiben nem láttam még. Kezem visszahullott a testem mellé, és
csak néztük egymást. A pillanat sokáig tartott, ölelésre nyitotta karjait.
Tétováztam egy pillanatig, végül a karjaiba simultam.
-
Mi történt, hogy már nem vagy Káiné?
-
Beléd szerettem, bár Káin megtiltotta, hogy szerelmesek
legyünk. Jason előbb szabadult, ő előbb kezdett érezni… így én léptem elő a
legfőbb tanácsosnak. Bennem megbízott. A feleségé… a lányhoz küldött, hogy
távolítsa el mellőled Beccát. Nem tudom, tudod-e, de Tina az Ők főnöke, ő
pakolgat mindenkit mindenhová. Ő állította be „Őt” vezetőnek... Persze, egy
nagyon egyszerű halhatatlan.
Elhallgatott. Vajon mit érezhet most? - futott végig
az agyamon. El kellett hagyni az urát, akit ki tudja hány éve szolgált. Káin…
Az első vámpír. Vagyis inkább az első halhatatlan, aki vért ivott, hogy életben
maradjon. De vajon merre van az ő fája? Senki nem mondta, hogy ezeket tudja
valaki, de mélyen belül éreztem, hogy törvényellenes lenne megtudni.
Kirázott a
hideg a kellemes levegő ellenére is. Vajon normális, hogy december elején
ennyire lágy legyen az időjárás? Általában ilyenkor már nagy hó volt, és
készülődtünk a karácsonyra. Minden évben szervezett az árvaház egy nagyszabású
kirándulást valamilyen városba. Három napot töltöttünk azon a helyen, és az
ünnep előtti pár napot mindig az ebédlőben töltöttük. Hogy miért? Kézzel
készített ajándékokat adtunk egymásnak. Lenéztem a kezemre. Via tavalyi
ajándéka még mindig ott volt a kezemen, egy karkötő. Az a szöveg volt rajta,
hogy ma meilleure amie. Sosem
értettem mit jelent, de Via azt mondta, hogy ha elkezdek nyelveket tanulni,
akkor megértem.
Vajon mi van
vele? – gondoltam bele. A temetés óta nem is nagyon gondoltam rá. Mindig volt
valami, ami elfoglalta a gondolataimat.
Egy hideg
fuvallat söpört végig a helyen, ahol voltunk. Megborzongtam, és felriadtam a
gondolatmenetemből. Dylanre néztem, még mindig egymást öleltük.
-
Erről miért nem beszéltetek eddig?
-
Mert… Káinnak iszonyatos hatalma van. Ő nem csak
szimplán vámpír, halhatatlan, meg ki tudja még micsoda. Akkora varázserőt
halmozott fel az évek során, amit még soha az életben nem láthattál. Egy
különleges kötést alkalmazott ránk, szolgákra, ezzel megakadályozva, hogy
beszéljünk.
-
De akkor most, hogy vagy rá képes?
-
Hogyan? Az igazság az, hogy Káin lenézi a szeretet
erejét. Tudom, elcsépelt, de nem véletlen, hogy a mesékben az átkot a szerelmes
csók töri meg. Velünk is ez történt. Jason volt az első, aztán jöttem én.
Lehet, hogy nem szeretsz, de érzel annyit irántam, hogy megtört a kötést.
-
Értem…
A kérdések a
fejemben egymást kergették. Mit érzek Dylan iránt? És Jas iránt? Vajon Tinának
is elég lenne annyi felszabaduláshoz, hogy valaki beleszeressen, és
megcsókolja? És Káinnak? Hányan vannak egyáltalán Káin szolgálatában? És kik
azok? Lehet, hogy az egész világot behálózzák? Lehet, hogy köztünk is van egy
áruló? Tina honnan tudta meg, hogy ott a törzshelyünk? És amúgy is, mikor lett
kialakítva az a barlang ennyire fejlett főhadiszállássá? És mi van Tina meg
Káin között? És Káin biztos tud a fákról, igaz? Dylan...
Karon ragadtam
Dylant, és elkezdtem a barlang felé húzni. Kerek szemekkel nézhetett rám, a
hátamban éreztem a tekintetét. Csoda, hogy nem égetett lyukat a pólómba.
Bent mindenki
úgy ült, ahogy otthagytuk őket. Arcukon gondolkodás jelei, Jas föl-alá járkált.
Azonnal odamentem hozzá, és lehúztam a fülét a számhoz. Kicsit számon kérő
hangon szóltam hozzá.
- Hogy van Káin
papa mostanában?
Jas kirángatta
magát a kezemből, és hátrált egy lépést. Úgy nézett, sőt, mindenki úgy nézett,
mint akik nem láttak még fehér embert. Arcára kiült a rémület. Bezárkózott a
burkába, majd elfordult a csapattól. Tudtam! Hogy talált el ide Tina, ha nem
Dylan szólt neki? Egyvalakit ismertem, aki annyira „jóban” volt vele, hogy
elkotyogja, merre van a barlang.
-
Akkor most szépen leülsz és elmondod, hogy ki vagy te!
– a hangomból csak úgy sütött az indulat
-
Nem mondok semmit! – idegességében leköpte a földet.
Az indulatok
lázadozta bennem. Őt
is pofon vágtam vagy kétszer, de ő tűrte. A szeme villámokat szórt. A könnyek
alattomos módon előbuggyantak a szememből, akadozó nyelvvel tudtam csak
beszélni.
- Te.. te..
ne-nem is szere-retsz igazá…ból. Még most is csak Ti-Tinának szolgálta… tod az
in-in-információkat. Káin meg… Káin meg… a te..
Képtelen voltam
kimondani. Káin az ő „felettese”. Ő is Káin jobb keze. Csak éppen ő még mindig
az. Dylanen látszott, hogy ő már nem az, de Jasonon… Dylan azt mondta, hogy őt
a szelem szabadította fel, és azt is mondta, hogy Jason volt az első, akivel ez
történt. És akkor belegondoltam, hogyan talált el ide Tina. Valaki beköpött
minket. De ki? És akkor ugrott be Jason. És az a régi, távoli emlék.
„A terem elcsendesedett, mikor Jason bejött
a terembe. A tekintetét végigfuttatta a diákokon. Már vártam, hogy odaérjen
hozzám. A szemei kerekre nyíltak, az álla leesett. Mivel hátul ültem,
integettem neki. Pislogott kettőt, aztán a táblához fordult. Felírta, hogy mit
csináljunk, aztán kiment, és beküldött egy nevelőt.
Az érzéseim azt diktálták, hogy utána
menjek, ezért kikérezkedtem a mosdóba. Elővettem a vámpírorromat, és az illatát
követve a tanáriig jutottam. Figyeltem még egy picit, és azt is megéreztem,
hogy nincs egyedül. Egy női hang szűrődött ki a
-
Tudom, hogy
nehéz, de ki kell tartanod, Mr. … hogy is hívnak mostanában? Taler?
-
Igen, Kisasszony.
-
Nagyon furcsa,
mikor több ezer évesen is valaki kisasszonynak szólít, úgyhogy tekints el ettől
a szólítástól, kérlek.
-
Igenis,
asszonyom.
-
Jaj, Jason… Nem
árulhatod el neki, hogy miért…
-
Nem akarom,
asszonyom.
Ezek vajon kiről beszélnek? – kérdeztem
magamban
-
És Dylannel mi
lesz? Hiszen szereti őt… - folytatta Jason
-
Hát, szeretheti,
de ő sem tudhat meg semmit.
-
De…
-
Nincs apelláta!
Nem tudhatnak semmit! És nem érdekel, hogy milyen rokoni szálak derülnek ki,
nem tudhatnak meg semmit!
-
De… De… hiszen ő
a…
-
Tudom, hogy
micsodád, már megbocsáss, Jason Marshall!”
Azóta se
kérdeztem meg tőle, hogy micsoda voltam neki valójában. De a józan eszem
kezdett visszatérni. Azt diktálta, hogy itt lesz az ideje megtennem.
- Egy
kérdésemre válaszolj, Mr… hogy is hívnak mostanában? Taler?
A pontos
szavaim nagy hatást értek el. Látványosan elsápadt, a keze remegni kezdett.
Jobban meg volt lepődve, mint addig bármikor. Szólásra nyitotta volna száját,
de megelőztem. A hangom már nem remegett, a könnyeim se folytak.
- Csak egy
kérdésem lenne hozzád, Jason Marshall. Mid vagyok neked?
A levegő
lehűlt. Arcán először még nagyobb megdöbbenés ült ki, aztán valami végtelen
fájdalom. Csak úgy, mit testvére, összeesett lelkileg. Már majdnem
megérintettem a vállát, mikor nekidőlt a falnak, lecsúszott a földre, és
átölelte a térdét, mintha félne, hogy szétesik. Felnézett rám. Az ő szemében is
könny csillant.
- Igen is a
szerelmem vagy! – ordította – De ez az elszakadáshoz Káinnak mégsem volt elég!
Túlságosan is kötődtem hozzá… Meg Tinához – a hangja kezdett megnyugodni –
Tudom, hogy Káinnak kicsoda Tina. Ő a felesége.
A hideg
hangulat még hidegebb lett. Káin és Tina házasok? Én úgy tudta, hogy Tina férje
meghalt, ezért vezeti egyedül az árvaházat. Még végig se gondolhattam, mikor Jas újra megszólalt. A hangja remegett, mint utólag kiderült, az undortól.
- Ők nem csak
szimplán házasok – szinte köpte a szavakat – Tina a lánya is egyben. Lilith
volt az első felesége, de őt megölte… Utána sorba falta a nőket, született pár
gyereke. Egy halhatatlannak nem lehet gyereke, de mégis vannak félig ember félig
halhatatlan gyerekek. Tina az egyik. Tisztában van vele, hogy az apjával él
házasságban, de boldogak. Már amennyire egy ilyen gonosz pár boldog lehet.
Mindenki
megborzongott. Lehet, hogy rossz világot választottam, mikor választottam? Ez
egy végtelenül romlott, és rossz hely. A többi annyira szép volt, nyugodt. Nem
volt gonosz. Minden ember, vagy természet fölötti csak jót akart. Ebben a
világban ezt miért nem lehet? Hol rontották el a személyek, hogy idáig fajult a
dolog? Ebben a nem-látszódó-háborúban Káin, Tina, és még ki tudja, kicsodák-micsodák
játszanak szerepet.
Ez egy romlott
világ, és én mégis ezt választottam. Csak körbe kellett néznem, hogy tudjam,
miért ide jöttem. Itt vannak azok, akiket szeretek, akik ide kötnek. Még Tina
is köztük van, még ha most kicsit… bonyolultabb a helyzet. A megbocsátás nem
bűn, és nekem sikerült. Óvatosan Jason vállára helyeztem a kezemet. Meglepetten
nézett rám. Én a többiekre néztem, és kimondtam, amire gondoltam.
- A megbocsátás
nem bűn, és jó, hogyha ezt a szemetek előtt tartjátok. Mindenki hibázik, azok
nélkül senki sem lenne az, aki. Ez egy romlott világ, és én mégis itt vagyok.
Ti is itt vagytok, és ez nem véletlen. Itt vagyunk egymásnak, és ez a
legfontosabb. Tartsunk össze, történjen bármi!
A beszédemet fél perces csönd követte, aztán mindenki nagy éljenzésben
tört ki. 