8. fejezet. Szalad az idö
Ha háború van, mit keresett ott egy csomó ellenséges faj? Ezeket a gondolatokat jó mélyen elraktároztam magamban, majd rámosolyogtam Jasre.
- Nem félsz?
- Nem. Vagyis igen, félek a haláltól, de ha egyszer le van írva, hogy meg kell történnie, akkor kész, és ennyi. Nincs más választásom.
A hangom higgadt maradt, légzésem egyenletes volt, a szemem se rebbent. Talán mélyen legbelül féltem a haláltól, de akkor még nem tettem. Jasonnel még pár óráig maradtunk a könyvtárban. Csendben beszélgettünk az jövőről. Végül azt beszéltük meg, hogy hetente háromszor lesznek óráim. Egy boszorkányos, egy vámpíros, és egy vérfarkasos. Estefelé visszamentünk az árvaházba, és ott vacsoráztam. Vettem magamhoz szilárd táplálékot, már ha a paradicsomszószt és egy kis krumplit annak lehet nevezni. Később felkaptam a pizsamám, és elmentem zuhanyozni. Jas ott várt a szobámban, mint előző nap. A karjai közt aludtam el. Ez minden este így történt. De persze nem mindig aludtam, hiszen a vámpír részem megakadályozott benne. Az óráim elkezdődtek, és Jas tanítani kezdett. Megtanultam irányítani a folyadékokat, fejlődött az erőnlétem. A bőröm egyre világosabb lett, a szemem egyre kékebb. Még mindig tisztán emlékszem az órára, mikor Jason kijelentette, hogy elég elméletet sajátítottam el ahhoz, hogy gyakorlatban is menjen a dolog.
- Nos, Zu, itt az ideje, hogy átvigyük gyakorlatba az itt tanultakat.
Letett elém egy pohár vizet, és arra kért, hogy emeljek ki belőle egy kis gömböt, és addig tartsam meg, ameddig csak tudom. Nagy nehezen, persze ahogy szabályos, a gondolataimmal kiemeltem a vízből egy tojásra hasonlító valamit, de két másodperc múlva vissza is esett. A varázslás rengeteg energiát vett igénybe. Megadóan sóhajtottam egyet, majd újra próbáltam. Addig gyakoroltam, hogy már tíz percig képes voltam a levegőbe tartani a vízgömböt. Csak egy rossz mozdulat volt, és véletlenül Jason ingjén landolt a folyadék. Az volt a feladatom, hogy próbáljam meg mozgatni. Én túlságosan erősre vettem a figurát, és loccs. Az eredmény pedig két óra gyönyörködés volt Jason felsőtestében.
A vámpíros órákon inkább elmélet volt. Vagy inkább alap órák. Megtanultam, hogy mik jellemzik az embereket, nem embereket. Rengeteget tanultam. A vérfarkasos óráim leptek meg a legjobban. Elmentünk egy konditerembe. Az edzőm persze Jason volt. Lassan elérkezett a szeptember. A nappalok egyre rövidebbek, és hűvösebbek lettek. Az iskolakezdés volt a legnehezebb. Újra fel kellett vennem az egyenruhám. Egy nem olyan szép, kockás szoknya, és egy fehér blúz. Khetlin segítségével felhajtottam egy kicsit a szoknyából, hogy jobban nézzen ki. Az inggel nem tudtunk mit kezdeni. Legjobban Jasonnek tetszett az átalakítás. A tanévkezdés előtt egy nappal megmutattam neki az „új” egyenruhámat. Lent kezdte, és fölfelé haladt a tekintetével. De úgy, mintha le akarna vetkőztetni. Teljesen elpirultam a nézésére. A kapcsolatunkban nem jutottunk tovább. Bár az is hátrányt jelentett, hogy a barátaimmal is el kellett töltenem megfelelő mennyiségű időt. Via is felhagyott a gyanakvásával. Aztán eljött az iskola ideje.
Az iskola egybe van építve a házzal. Az volt a városi iskola. Mondanám, hogy szegények járnak ide, de nem. Ez a város legelitebb iskolája. Az általános és a gimi egyben van. Az árvaház is roppant gazdag, csak tudnám miből telt minden gyereknek saját szobára, a saját ízlésével.
Szeptember elsején megnyitották a kaput a ház és az iskola között. Pár száz diák sereglett a belső udvarra, az igazgató már a külön kis emelvényén állt. A tanárok között ott volt Tina és Jason. Az utóbbi barátságosan mosolygott. A körülöttem lévő lányok egytől egyig arról csacsogtak, hogy milyen aranyos az új tanár. Az igazgató végül beszélni kezdett. Elmondta, hogy az erdőbe, ami a suli mellett van, még mindig tilos a belépés. Nem akarják, hogy valaki elvesszen. Bemutatta Jast mit új tanár, a lányok többsége hangosan tapsolt és ujjongott. Én is tapsoltam, de kellemetlen érzésem fogott el. Nagyon féltékeny voltam rájuk. De hogy miért? Egy negyed óra múlva elkezdődött a tanítás. Az első óránk irodalom volt. Mindig is szerettem az irodalmat. Egészen addig, még ki nem derült, hogy Jason fog minket tanítani belőle.
Bementünk a terembe, csendben vártuk a tanárt. Az ajtó kinyílt, és belépett rajta a szerelmem. Tiltólistás mosolyt villantott az osztály felé. Csendes ujjongás volt körülöttem. A kedves padtársam, aki észrevette, hogy csak egy fintort vágtam, hozzám szólt.
- Neked meg mi a bajod? Hát nem gyönyörű?
- De az.
Már a nyelvem hegyén volt, hogy azt is mondjam neki, hogy „és ha látnád a felsőtestét”, de végül visszanyeltem a szavaimat. Idegesen doboltam a padon egész órán, de próbáltam odafigyelni. A gondolataim állandóan elkalandoztak. Egészen addig, még Jas föl nem szólított. Ezt is csak onnan vettem észre, hogy megbökött padtársam.
- Miss. Blue, miért nem figyel az órámon?
- Elnézést kérek, Mr. Taler. Többször nem fordul elő
- Nos, hogy már Miss. Blue is idefigyel az órára, folytatom a mondandómat. Következő órán dolgozatot írunk. Nem kell fújozni, csak arra vagyok kíváncsi, mit tudtok. Azt nem mondom meg, mi lesz…
Jason tovább folytatta a beszélést. Nagyon rossz érzésem volt, hogy nem szólított a keresztnevemen. Szomorúan rajzolgattam a könyvembe, de már nagyjából odafigyeltem az órára is. Kicsöngettek, Jas kiment a teremből. Pár perc alatt a lányok többsége elpárolgott. Meglepetten néztem körül. Szinte senki sem volt bent. Eldöntöttem, hogy beszélek Jasonnel. Felálltam és kiballagtam a helyiségből. Elmentem a tanáriig, ott pedig egy hatalmas lány-sereg fogadott. Én bekopogtam a titkárság ajtaján, és behívtak. A gép mögött ülő nő azt kérdezte, hogy mit szeretnék.
- Jason tanár úrral szeretnék beszélni.
- Hát, kislányom, akkor ki kell várnod a sorodat. Kint mindenki rá vár.
Én csak pislogtam kettőt, majd elköszöntem, kimentem. Azt sem tudom, hogyan keveredtem vissza az árvaházba, de abban a vécében találtam magam, ahol csókolóztunk, mikor először láttam a jóslatot. Magamra csuktam az ajtót, és leültem a WC tetejére. Nem sírtam, csak néztem ki a fejemből. Az óra már elkezdődött, de én nem akartam visszamenni. Az ujjam hegyén létrehoztam egy kis lebegő vízcseppet és azt figyeltem. Egy idő után kezdtem kifáradni, ezért elengedtem a cseppet. Az leesett a földre. Pár pillanat múlva megjelent Jason a kis fülkében. Egy határozott mozdulattal felállított, a falnak lökött, és erőszakosan megcsókolt. A meglepetéstől először nem csináltam semmi. Aztán én is beszálltam az élvezetbe.
Jó sok perc után végül visszamentünk az órákra. Vagyis én mentem, ő meg odatűnt. Mikor beértem a terembe, mindenki azt kérdezgette, hogy hol voltam előző órán. Nem tudom mit láthattak az arcomon, de abbahagyták a kérdezősködést. Leültem a helyemre, és így vártuk a következő órát.
A nap további része eseménymentesen telt. Igaz, az ebédben mostanában sokkal több piros ételt adnak, például paradicsomlevest. Csak tudnám miért. Délután elmentünk Jassel a konditerembe, de nagyon furcsa volt köztünk a hangulat. Szinte forrt a levegő. Mikor egy pillanatra hozzámért, az szinte áramütésként ért. Jason arcán is a vágy látszott. Az óra után visszamentünk. A szokásos esti tevékenységek után sétáltam be a szobámba. Elszontyolodva láttam, hogy Jason nem várt rám. Háttal ledőltem az ágyra, behunytam a szemeim. Abban a pillanatban a számon éreztem Jas száját. Meglepetten nyitottam ki a szemeim, és a szerelmem égő pillantásával találtam magam szemben. Kezét végigsimította a combomon.
- Meg kell köszönnöm Heidynek, hogy vett neked egy hálóinget – mormolta a fülembe. Először nem értettem miért mondja ez, de mikor az ujjai a fehérneműm alá kalandoztak el, meglepetten nyögtem fel. Mikor már egy ideje a lábaim között „matatott”, szólaltam meg.
- Jason… mit… szeretnél?
A szavak csak nehezen jöttek a számra. Élveztem, amit Jason csinált.
- Téged.
Erre teljesen elpirultam. Jason végigcsókolta a nyakamat. A gallérjánál fogva visszarántottam a számhoz, majd elkezdtem kigombolni az ingjét. Miután megszabadultam a felesleges ruhadarabtól, végigsimítottam az izmos felsőtestén. Fél perc múlva minden ruha a földön hevert. Jason a kezét a mellemre tette, és elkezdte masszírozni. Szájával csókot lehelt a másik mellemre. Hirtelen beleharapott, és én meglepetten nyögtem fel. Ekkor nézett rám. Szeme vágytól szikrázott. Kezemet végigsimítottam a hátán, visszajött a számhoz, megcsókolt, majd egy gyengéd, de határozott mozdulattal belém hatolt. Először kicsit feszítő érzés volt, és kellemetlen. Pár pillanat múlva, ahogy megszoktam a helyzetet, az élvezet lepett el. Először csak lassan kezdett el mozogni, majd egyre gyorsabban. Egyszerre értük el a csúcsot. Melegség öntött el belülről. Zihálva öleltük meg egymást.
- Szeretlek - suttogtuk egyszerre.
Reggel úgy ébredtünk, ahogy elaludtunk. Először nem tudtam mi történt este, hogy meztelenül fekszünk egymás mellett a pici ágyamon. Kellett pár perc hogy rájöjjek, hogy mi volt. Teljesen elpirultam, majd valami végtelen nyugalom árasztott el. Sosem gondoltam eddig, hogy olyan helyeken is bizsereghet, és egy kicsit fájhat, ahol eddig nem. Jason is mocorogni kezdett mellettem, majd magához húzott, és végig csókolta nyakam, az oldalam. Az elmúlt pár napban nagyon sokadszor.
- Jó reggelt, szívem!
- Most már a szíved vagyok?
- Eddig is az voltál, csak nem mondtam ki hangosan.
Nagyon elpirultam, átfordultam a másik oldalamra, és megcsókoltam.
- Tudod - kezdtem – mi éppen egy iskolában vagyunk.
- Tudom. Pont ezért akartam mondani, hogy ideje lenne lemenni reggelizni.
Lassan elkezdtünk szedelődzködni. Nagyon lassan ment, mert újra és újra egymásnak estünk, de mindig sikerült lefékezni, mielőtt az ágyon kötöttünk volna ki. Csak egy rossz mozdulat volt, és megbotlottam a fekhely szélében. Jas ott volt mellettem, és reflexszerűen megragadtam azt, ami a kezem ügyébe került. Jason karja volt az. Mindketten az ágyra estünk. Hatalmasat nevettünk egymáson fetrengve. Jas hirtelen megcsókolt. Az egész olyan hirtelen volt. Az ajtó hirtelen nyílt ki, és hirtelen lépett be rajta az egyik ismerősöm, és azt látta, hogy meztelenül fekszünk egymáson az ágyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése