24. fejezet

Nos, eljött ez az idő is, nagy bánatomra, ez itt a mindent leleplező fejezet :D Ezen jó sokat kellett gondolkodnom, hogyan írjam meg, de aztán jött minden. Nos, jó olvasást, csak ezt tudom mondani. Puszi*Konek

24. fejezet Káin meséje

Vettem egy mély levegőt, és az átalakulás elkezdődött. Minden pont úgy zajlott, mint ahogy addig. Egy kicsi eltéréssel. A hasam iszonyatosan fájt. Mint az első átalakulásomnál, vagy talán még jobban. De átalakultam.

A számba vettem a táskámat, majd lassan elmentem a patakhoz, hogy megnézzem, hogyan festek. A látvány megdöbbentett. A hasamon nem volt rendesen szőr, és a karomnyomok… Sokkal jobban látszódtak, mit emberi formámban. A színe zöldes volt. Émelygés fogott el. Mi lesz velem? – kérdeztem magamtól. De mint mindig, akkor is tisztában voltam, hogy nem maradhatok ott. Meg kellet keresnem a barlangot.

Nagyon lassan haladtam. A szagomat nem tudtam követni, hiszen repülve mentem végig. Bezzeg, ha repültem volna, akkor egy pillanat alatt visszataláltam volna. Ekkor meghallottam a vezetőm hangját.

Szép estét, Zulu.

Neked is, Lionel.

Akkor tudatosult bennem, hogy ő is egy őrző. Vajon neki milyen titkai lehetnek? Egy gyors gondolatmenet, és Lionel azonnal tudta, hogy mit szeretnék. Az átkozott farkasság.

Nekem nincsenek titkaim, Azule. Két vérfarkas gyerekeként születtem, a lehető legtisztább vagyok a fajtámban. Pont akkor halt meg az előző őrző, mikor én megszülettem. A szüleim szerint jött egy csuklyás alak, és azt mondta nekik, hogy én leszek a következő. Persze, ők nem hitték el. De mikor majdnem meghaltam, elhitték. Leestem egy hatalmas szikláról farkas-alakban. A sérüléseim nagyon komolyak voltak, de jött az a csuklyás, és megmentett. Akkor láttam az arcát, és azóta gyakran felidézem ezt az emléket. Azokat a lágy vonásokat sosem fogom elfelejteni. A hangja… Annyira édes volt, mint a méz. Sosem hittem volna, hogy ő egy nő…

Nő? A szavába vágtam. Ez az információ nem egyezett azzal, amit eredetileg hallottam Jastől. Ha csak nem…

Mondd csak, Lionel, ismerhetem az e nőt?

Megborzongott. Tudtam! Kiáltottam fel gondolatban. Lio felfigyelt, ahogy elképzeltem azt a nőt.

Tényleg ő az, Lionel?

Igen, Zulu, ő az. Tudom, hogy ellenállást szerveztek, a halhatatlan őrző elhívott engem is. Most éppen téged keresünk. Merre jártál?

Ez nem lényeg. Majd mikor célba értünk, elmesélem. Fontos dolgokat kell mesélnem.

Menjünk!

Elindultam Lionel után. Az erdő egyre jobban ritkulni kezdett, majd a talaj emelkedni kezdett. Végül odaértünk a barlanghoz. Jas ott ült egy széken, teljesen magába volt roskadva. A szeme kisírva, mint aki végigbőgte a napot. Bár ki tudja? Szeretett engem, én meg eltűntem egy egész napra, és vele találkoztam utoljára.

Vakkantottam egyet, erre felemelte a fejét. De úgy, mint aki már semmi jót nem vár az élettől. De aztán meglátott engem, először csillogni kezdett a szeme. A mosoly kiült az arcára, és mint egy szörnyű vihar után, ahogy kiderül az ég, az arca olyan lett, mit a napsütés. A szívem megdobbant. Azt az arckifejezését még soha sem láttam. De két pillanat múlva a szerelmes pillantását vette fel, én pedig ledőltem a szék mellé, a lábához. A kezével a nyakamat kezdte simogatni. Nagyon jól esett.

De mint minden nyugodt pillanatot, ezt is megzavarta valami. Történetesen a gyomrom korgása. Farkas alakban mindig sokkal éhesebb voltam, mint általában. Jas csak nevetett. Felállt, és csak annyit mondott, ha visszaváltozok, mennyei vacsorát kapok. Nem kellet kétszer mondania, és visszaváltoztam. Ez majdnem úgy ment, mint nem teliholdkor az odaalakulás, csak épp az emberi alakomra kell gondolnom, de ez tovább szokott tartani, mert farkasként egy kicsit szétszórtabbak vagyunk.

Végül átalakultam, majd el akartam indulni Jas felé. De csak akartam, mert egy nagy öleléssel találtam magam szemben Jason a nyakamba ugrott. A szívem melegséggel telt el, és visszaöleltem, de úgy, mintha soha többet nem ölelhettem volna meg. Ez volt a mi kis zálogunk, hogy mi midig egymáshoz fogunk tartozni, történjék bármi.

Leültem az asztal elé, néztem, ahogy Jas a konyhában tesz-vesz. A fekete haján megcsillant a a lámpa fénye. A szemei élénken néztek körbe, mint aki bármire kész. Közben visszaszállingóztak a csapat tagjai. Mindenki engem keresett. A szívem megmelegedett ez az érzés, hogy vannak, akinek számítok. Végül körbeültök az asztalt. Egy nagy, hosszúkás asztalt, ahol mindenki elfért. Jas ült a főhelyen, én pedig a jobb kezénél. A kerek asztal lovagjai-modern változatban.

A vacsoránál mindig voltak megbeszélések, az aznap történteket beszéltük meg, és a jövőbeli nagy csatát, amiről sosem tudtunk semmit. De akkor valami más volt. Az evés közben feszült csend volt, az kanalak csörömpölését hallgattam. Mindenki várt valamire. Páran a csodára, páran arra, hogy Jas vagy én beszéljünk. Én Jasont néztem, a tekintetében, az összes mozdulatában látszott, hogy abban a pillanatban mennyit gondolkodott. Végül befejezte az evést, mint mindenki más.

Felállt az asztaltól, és elsétált. Az többiek mozdulatlanul ültek. Jas az ágyak melletti polcon keresett valamit. Oda sosem nyúltam, mert nem volt rá szükségem. Nem tudtam, mit rejt. De visszajött, egy fekete, nagyon megviselt könyvecskét tartott a kezében. A címét sem bírtam elolvasni. De láttam, hogy jelölő cetlik állnak ki belőle, kinyitotta az egyiknél, majd olvasni kezdett.

-         Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára, és megölé őt. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.

A beszéd után nagy csend volt. Káin. Az az Istenverte Káin. Ő áll a kapunál. Vajon mi történt, hogy oda került? Hiszen neki még a való, élő világban kellene lenni. Hacsak… És ekkor esett le nekem a dolog. Vajon hány és hány világ létezhet még azon kívül, amit az anyám mutatott nekem? Vajon Káin világa… Ahová én is majdnem kerültem… az hányadik világ? Mert már rögtön ott van, amiben ájultan hevertem. Meg amelyikben Káin van, és amelyikben az anyám. És amelyikben az apám. Ez már négy világ, amit nem mutatott nekem meg anya. Lehet, lett volna más választásom is? Megkereshettem volna Káint. Vajon Ábel akkor hol van? A világok végtelenek, és mi csak egy kis porszemek vagyunk ebben a rengetegben. Nekem viszont lett volna lehetőségem máshová eljutni, és nem éltem vele. Visszagondolva, kicsit buta voltam. De rám itt volt szükség, ezért ezt választottam, a ki tudja hány közül.

A csend nem tartott tovább egy percnél. Az asztalnál kitört a halk moraj. Mindenki megtárgyalta a hallottakat a mellette ülővel. Jassel mi csak egymásra néztünk. A tekintetében végtelen bölcsesség tükröződött. Mennyi időt tölthetett el ezzel? A szöveg tanulmányozásával, értelmezésével. Mikor jöhetett rá, hogy Ő Káin? És vajon mit tud a rokoni kapcsolatáról azzal a nővel? De őt ismeri, tehát innen jöhetett az utána nézés. De mi a kapcsolat Káin és Ő között? Tudja valaki?

Jason válaszolt rá.

-         - Tudom, mire gondolsz Zulu, és igen. Ő a lánya. És a szeretője egyben. Vannak, akiknek van arra hatalma, hogy a teleportálással átmenjenek egyik világból a másikba. És Ő képes rá.

Hatalmas csend. Mindenki figyelt Jason szavaira. A többiek nem tudták, hogy ő az, egyedül csak Lio, Jas és én tudtuk. Mindenki más elvesztette a fonalat. Fölálltam. És beszéltem.

-         - Tudom, hogy most valami olyat fogok mondani, amit nem fogtok elhinni, de van egy Nő, aki képes erre. Sőt mi több, mindenki ismeri. De van egy titka, ő Káin lánya. Egy halhatatlan vámpír, aki képes egy másik világba is átmenni egy szempillantás alatt. Őt nem ölik meg a kimerítő halhatatlan varázslatok, ő csak erősebb lesz tőlük. De kívülről csak egy kedves öregedő hölgy, akit úgy hívnak, hogy Tina. De belülről ő a világ legveszedelmesebb szörnye.

-         Bizony, hogy az vagyok!