Pusziiii*Konek
10. Csapdában
Egy csapat természetfeletti vett minket körül. Jason megragadta a kezemet, el akart vinni, de nem tudott. Ijedten néztem rá, ő tanácstalanul. A fekete kabátos halhatatlanokon gúnyos mosoly ült.
- Tudjátok, ezt hívják teleportálás-blokkolónak.
- Mi csak jót akarunk a társadalomnak.
- El kell, hogy hallgattassunk. Örökre
- Persze, nem fogunk megölni
- Még
- A varázslatos lényeknek szükségük van rád.
- Ezért egy darabig életben hagyunk
- A bálon ugyan úgy részt kell venned
- Persze, testőrök lesznek melletted
- Ez így helyes
Nem tudtam megszólalni. A félelemtől kezdtem remegni. Jas bátorítóan megszorította a kezem, de még mindig rettegtem. Soha nem éreztem még olyat. Meglepődtem, mikor elnyelt a tértelenség. Ők is jöttek velünk. A szobámban találtuk magunkat. Elég furcsán festett a sok fekete köpenyes a világoskék szobámban. És rettentően idegborzolóan. A hangulat már a fagypontot közelítette meg.
Majdnem mind halhatatlan eltűnt, de egy apró kabátos itt maradt. Levette a csuklyáját. Egy gyönyörű lány volt az. Rövidke barna haja százfelé állt. Arca vékony, hegyes, szeme sárszínű. Ebből rájöttem, hogy kontaktlencsét visel. Az Őknek az esetek 99%-ában szürke színű a szeme. A köpenyéből kihámozta magát, és az iskola egyenruháját véltem felfedezni.
- Ön…
- Elvárom, hogy tegezzük egymást. Senkinek nem szabad észrevennie, hogy a testőröd vagyok
- Csak az enyém?
- Igen
Értetlenül nézett rám. Én közben a fejemet törtem. Jason mellett miért nincs senki? Egy darabig hanyagolnom kellett a problémát, mert Aaron rontott be a szobába. Kétszer beleszimatolt a levegőbe, mint valami kutya, és megszólalt.
- Eh, mi ez a szag? Ki az új tag?
- Ha kérhetném, bánj a vendégünkkel egy csöppet nagyobb tisztelettel. Ő az unokatestvérem.
- Oké, te vagy a főnők.
Odafordult a lányhoz.
- Szia. Bocs az előbbiekért. Aaron vagyok.
- Semmi baj. Rebecca Taler vagyok. Örülök a találkozásnak,
A lány elővette a legbájosabb mosolyát, és ha nem tudtam volna róla, hogy gonosz, akkor még el is hittem volna. De erre nem is nagyon figyeltem. A lány vezetékneve Taler volt. És Jas az mondta, hogy az unokatetvére.
Akkor ők most ismerik egymást? Tényleg rokonok, vagy csak a külsőségek miatt lettek azok? Bár a külsejük egy kicsit hasonlít.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak e fejemben, miközben Aaron és Rebecca bájosan elcsevegett. Az idő telt, egyre fáradtabb lettem. A nap már rég lement. Farkasként lett volna kedvem futni, de még nem volt telihold. Aztán eszembe jutott, hogy anélkül is át tudok változni. Fölálltam az ágyról, és szó nélkül kimentem. Nem jöttek utánam. Végigsétáltam a néptelen folyosón, az erdőben csend honolt. Gyorsan alakot váltottam és csak szeltem a kilométereket.
Egy darabig senkit sem hallottam a fejemben, de egyszer csak megtört ez a csend.
Mit keresel itt, Azule?
Magányt. És te?
Én? Én csendet. Hallottam, hogy lesz melletted egy testőr. Vigyázni fog rád. Hogy néz ki? Kedves?
Nem akarok erről beszélni.
De…
Nincs de!
Végül Heidy békén hagyott. Visszafordultam, és a mezőhöz mentem. Ott várt rám Hei. Ember alakban. Nem akartam vele beszélni, ezért csak leheveredtem a lába elé. Így ültünk pár óráig. Egyikünk sem szólalt meg. Néma csend. De akkor tejesen megnyugtatott.
A nap felkelt, Heivel elindultunk vissza. Én még mindig farkas alakban voltam. Jó volt úgy. De Hei sajnos megállított.
- Sajnálom, Zulu, de vissza kell változnod. Lassan visszaérünk a suliba.
Kelletlenül bár, de megtettem. Így haladtunk tovább. Mikor kiértünk ott várt minket Jas és Rebecca. Kézenfogva. Pislognom kellett kettőt, hogy elhiggyem, hogy tényleg úgy ültek egy padon. És tényleg. Semmivel sem törődve dacosan indultam el a lépcsőn fölfelé. Jöttek utánam. Hátra sem kellet néznem, hiszem hallottam a lépéseiket. A szobámba mentem, magamra csaptam az ajtót, átvettem az egyenruhámat, mentem a suliba. Bár még rengeteg időm volt, nem akartam Jasonre gondolni. Nagyon meglepődtem, mikor a terembe beérve Mark fogadott.
- ’Reggelt, Mark.
- Jó reggelt, neked is Lulu. Hogy telt a tegnapi napod?
- Eseménydúsan. És neked?
- Nekem egyhangúan, mint szokott. Nem tudod, mi a baja Heidynek? Mostanában olyan szótlan. Aggódom érte.
Mark semmit sem tudott a titkunkról. Hei semmit sem mondott el neki. Mikor rákérdeztem, miért titkolózik, azt mondta, hogy félti őt. Mark szemében féltés és szerelem csillogott. Nagyon szerette Heidyt. De sajnos a titkoknak azoknak kellett maradniuk.
- Sajnálom, Mark, de nem tudom.
- Nem baj. Amúgy te is megváltoztál. Sokkal élénkebb vagy nyár óta. Valahogy… Csak úgy árad belőled az energia és az élet.
- Hát igen. De nem rossz ez a változás, ugye?
- Nem. Szerintem a legtöbb embernek fel sem tűnt. De ismersz, nem? Csendben meghúzódom a háttérben, és olyan dolgokat is észreveszek, amiket mások nem.
- Köszönöm.
A maradék időt némán töltöttük el. Marknak igaza volt. Megváltoztam. A bőröm kifehéredett. A pupillám, igaz csak egy kicsit lehetett észrevenni, ovális lett. A hajam fényesebb, nem szöszös. Megerősödtem, izmaim lettek, bár nem lettem olyan, mint egy testépítő. Az energia, amit Mark említett, az a boszorkányságomból eredt. Teljesen meg tudom babonázni az embereket. Mindenkit máshogy. Viánál ez önbizalom-növekedést jelentett.
A terem lassan elkezdett megtelni emberekkel. Az első óránk sajnos irodalom volt. Beültem egy hátsó padba, és ott vártam a halált. Mikor becsengettek, bejött rajta Jas, nyomában Rebeccával.
- Jó reggelt mindenkinek. Had mutassam be az új osztálytársatokat, Rebecca Talert. Velem együtt költözött ide, az unokahúgom. A szülei meghaltak, és mivel én vagyok a legközelebbi rokona, hozzám került. Kérlek, fogadjátok be őt.
Rebecca elmosolyodott, és köszönt mindenkinek. Kedvesnek, bájosnak, aranyosnak és mindezek felett ártatlannak látszott. Gyűlölködve néztem rajta végig, és talán ez segítette hozzá Jasont, hogy irányt váltson a szó közepén.
- Ülj le kérlek Miss. Blu - Watson mellé. Elég jó tanuló, hamar fel fogsz mellette zárkózni.
Rebecca szerényen bemutatkozott Lilinek, és leült mellé. Egész órán néma volt, egyenlőre Jas nem kérdezett tőle semmi. És hál’ Istennek, tőlem sem. A nap többi része unalmasan, gyűlölködéssel telt el. Meg meneküléssel. Elmentem vécére, Rebecca ott volt. Sétáltam a folyosón, és ott is ott volt. Akármerre vetődtem, mindig belebotlottam. Egyszer teljesen ki is borultam. Szerencsétlen akkor sajnáltam először. Teljesen leordítottam a haját a fejéről.
De az idő meg csak telt. Két nap után már hozzászoktam az állandó társasághoz. Még este is. Jasonnel azóta nem szóltunk egymáshoz. Az órákon olyanok vagyunk, mint két jégtömb. Makacs és hideg. Mert oké, mikor jött meg ment, nyomott egy-egy puszit a számra, de nem volt igazán forró a hangulat.
Ez ment körülbelül két héten keresztül. Ez egy normális embernek hosszú idő lenne, de nekem szinte repültek a napok a nagy magányomban. Ezt az időt a teljesen ember barátaimmal töltöttem. Lionelltől engedélyt kaptam, hogy ellóghassam a járőrözéseket. Jól esett éjszaka aludni. Jason nem járt be. Úgy három napig sírtam, de utána már nem. Kellemesnek nem mondanám, de nem volt olyan rossz. Amúgy a bál eseménytelen volt.
Egyik reggel egy ismeretlen halhatatlan ébresztett. Rebecca, akivel már nagyjából összebarátkoztam, sehol sem volt. Addig ő keltett reggelente. De akkor sehol sem volt. Az Ő a képembe hajolt, és hideg levegő áradt belőle, és csak ennyit mondott:
- Ideje felkelni.
Addig észre sem vettem, de Ő az ágyamra nehezedett. Sőt, mi több. Rajtam feküdt. Próbáltam a falat nézni, de Ő a kezeivel erőszakosan maga felé fordított. Száját végighúzta az arcomon, majd beszélni kezdett.
- Mi az, cica? Velem nem kacérkodsz? Bár mindegy is, hogy te mit csinálsz.
A beszéd közben végig simított a combomon. Közben átkoztam Heidit, hogy több szexi hálóinget is vásároltunk. Éppen az egyik volt rajtam. És mióta farkas voltam, nem mindig vettem bugyit alváshoz. És ez pont egy ilyen alkalom volt.
A fejlemények nem úgy alakultak, ahogy Dylan elképzelte. Úgy hívják. Ahogy olyan helyre nyúl, ahová nem kellett volna, jól pofon vágtam. Erre meglepődött, el is engedett, felállt az ágyamról. De még mielőtt eltűnt volna, mondott még valamit.
- Rebecca nem érzi mostanában jól, magát, ezért én fogok rád vigyázni. És azért is meg foglak szerezni, te vadmacska. Amúgy Dylan vagyok. További szép napot, Azule Blue.
Ezzel meghajolt és eltűnt. Teljesen meglepődtem. Nem erre számítottam. Egy perverz csapdájába estem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése