Ez Fruska most csak miattad van, hogy még szombat előtt rakok fel fejezetet.
4. fejezet. Elsö emlék
A pillanat, amit átélsz, örökre benned marad
A szédülésem nem akart abbamaradni, ezért Jason kivezetett a táncoló párok közül, egyenesen fel a lépcsőn, majd leültetett. Enyhe hányinger is elkapott. Hei odaszaladt mellém, és nyugtató szavakat suttogott a fülembe.
- Természetes, hogy szédülsz. Mikor először változol farkassá, akkor nagyon fog fájni, előtte hányni fogsz, az is lehet, hogy el is ájulsz majd. De ez normális. Nem kell aggódnod, a többi alkalommal nem fog fájni.
Elhalkult Heidy hangja, és elnyelt a feketeség. Elájultam. A sötétség hosszú ideig nem tűnt el, de egyszerre elkezdtem érzékelni. Először csak a testemet éreztem, majd hallottam a körülöttem lévő zajokat. Jason aggódó hangját, és azt is, ahogy Hei nyugtatni próbálja. Ezen elmosolyodtam. A fiú abbahagyta a mondandóját, és megszólalt.
- Megmozdult.
Kinyitottam a szemeimet, és Jasonével találtam magam szemben. Arcomat elöntötte a pír, mikor megölelt. Aaron ezen röhögni kezdett, de Hei egy szemvillantással elhallgattatta. Ekkor megéreztem, hogy nem a kemény padlón fekszem, hanem egy puha ágyon. A saját ágyamon. Az estélyi lekerült rólam, és helyét egy selyempizsama váltotta fel. Heidy Wolf! Ezért még egyszer megöllek. Nyugalmat erőltetve az arcomra és hangomra, beszélni kezdtem.
- Mennyi az idő?
- Fér három múlt.
- Jesszusom! Hajnali fél három? Tina, ő…
- Nyugi, Tina mindent tud, hiszem ő is egy Ő. Nem kell aggódnod. Senki sem látott minket, mikor a ház mögé jöttünk.
- Oh…
Addig fel se tűnt, hogy Jason már nem ölel, de még mindig a kezemet fogja. Bátorítóan megszorítottam az övét, és hálásan rámosolyogtam. Végül elengedtem, lábra álltam, és tettem egy kört a szobámban. Újra beszélni kezdem, de most komoly hangon.
- Még ma este telihold lesz, vagyis farkassá foguk változni. Hei, fájni fog?
- Ezt már egyszer kérdezted…
- Igen, tudom, csak kíváncsi vagyok. Akkor bizony nem lesz kellemes… Másokban is kárt okozhatok majd… Ugye együtt megyünk majd be az erdőbe?
- Persze! Feltételeznéd rólam, hogy egyedül hagynálak?
Felé fordultam, és vigyorogva bólogattam. Megcsóválta a fejét, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. A többiek is bekapcsolódtak a kacagásba, de pár perc múlva megint csendben, és komolyan ültünk a helyünkön. Engem újra elkapott a hányinger. Pillanatok múlva el is állt, de eszembe jutott valami.
- Öm… Hei, neked nem meséltem, de tegnapelőtt, mikor pizzázni mentünk összetalálkoztam egy Ő-vel. Azt monda, hogy három nap múlva lesz telihold, vagyis nem ma, hanem holnap.
Mindenki furcsán nézett rám. Jas odaült mellém a párkányra. Halkan beszélni kezdett.
- Zule, ne légy ideges, de a tegnapi napot teljesen átaludtad. Egész végig mozdulatlanul feküdtél. Hiába akartunk felébreszteni, nem keltél fel. Nagyon aggódtam.
- Köszönöm.
Közelebb húzódtam hozzá, vállra döntöttem a felem. Kellemes volt. Az idillből Aaron kuncogása rángatott ki. Mindig a legszebb pillanatokat rontja el! Gyilkos pillantást vetettem rá. Ő bevetette az ördögi nézését, de abbahagyta a nevetést. A nap lassan kezdett felkelni, a hátamat melegítette. Jason keze bátorítóan megszorította az enyémet, fölkelt mellőlem, majd kijelentette, hogy mivel nevelő, jelen kell lennie egy megbeszélésen. Aaron is elbúcsúzott, azt mondta, hogy Hei fel akar készíteni az átváltozásra. Ez gyanús! Az is rontott a körülményeken, hogy Heidy a mindent-tudó vigyorával vigyorog.
- Neked tetszik Jason – jelentette ki tárgyilagosan. Én persze – mit is vártunk volna - elpirultam. Belenéztem barátnőm szemeibe, majd szelíden elmosolyodott. Ismertem azt a megértő nézését. Majd elkezdett mesélni.
- Tudod, hogy ismerkedtem meg Aaronal? – Nemet intettem fejemmel. – Négy–öt éves lehettem. A farkasságom miatt nem akartam megismerkedni senkivel. Kint sétáltam a hátsókertben, amikor megláttam, ahogy egy kicsi, velem egyidős fiúcska kezében tűz ég. Odaszaladtam, és teljesen bezsongva azt kértem, hogy csinálja nagyobbra. Persze csak egy kicsit változott, de nagyon büszke volt magára. Büszkén kihúzta magát, majd ahogy nem figyelt egy pillanatra, elaludt a kis lángocska. Én jót nevettem rajta. Épp akkor jött le Tina a lépcsőn. Vagyis rohant. Kézen fogott, és szaladt be velem az erdőbe, de már felkelt a hold. Aaron azt látta csak, hogy eltűntem, és egy farkas kerül a helyemre. Odajött hozzám, megsimogatta a fejem búbját, és azt mondtam, hogy aranyos vagyok. Azóta vagyunk legjobb barátok. Mikor veled ismerkedtem meg, rögtön látszott rajtad, hogy nem vagy teljesen ember. Ezért is akartalak közelebbről megismerni. Viát ugye te hoztad közénk, de benne nincsen semmi különleges. Mark pedig… nos… Benne sincs semmi varázslat, de számomra akkor is különleges.
Heidy az utolsó pár mondatán elpirult, majd folytatta a mondandóját.
- Tudom, hogy nem bírálhatlak, de nem helyes, hogy tetszik neked Jason. Ő a tanárod. Bár látszik, hogy szereted, és ne is próbáld tagadni. Ő is szeret téged, tehát ne aggódj. De nem lenne épp kellemes, ha ez kiderülne. Ráadásul, ha megtudják Ők, akár meg is ölhetik Jas-t. Ezért csak óvatosan.
A fejem színe már a paradicsoméhoz hasonlított, de Heidy arca egy pillanat múlva komolyra váltott. Az átváltozásról kezdett beszélni.
- Tehát. A farkassá való átváltozás szörnyű kínokkal jár. A csontjaid formája megváltozik, a szerveid egy kicsit átrendeződnek, a méreted, termeted megnő. Szőr nő ki a testedből, az arcod megváltozik. Karmaid nőnek. És ez a sok minden körül-belül két percig tart. Az első pár holdtölte azért fáj, mert a testes nincs hozzászokva az ilyen mértékű átváltozáshoz. De egy idő után majd megszokod. Az én színem fehér. Az alfám azt mondta, hogy, a tisztaságom, ártatlanságom miatt.
- Ártatlanság? –Itt elkezdtem húzogatni a szemöldökömet.
- Gonosz! Nem úgy, te perverz!
Ez után jót nevettünk, majd Hei is elbúcsúzott azzal, hogy este hat körül mindenképpen legyek a suli-erdő szélénél.
Az árvaház a város szélén van. Egy hatalmas erdő sarkánál épült. Hatalmas nagy épület, az iskola is benne van. Egész nap benne sétálgattam, csak ebédre mentem oda a többiekhez. Olivia megint aggódott, hogy mi a bajom, de csak nem mondhattam neki azt, hogy egy rémisztő farkas leszek! A gyümölcslevesből
Egy nő karjaiban fekszem. Szürke szemei vannak, és gesztenyebarna egyenes haja. Megnyugtató szavakat suttog a fülembe. Egy utcán visz végig. Az árvaház utcáján. Leülünk egy padra. Papírt és ceruzát vesz elő, majd írni kezd.
Kedves Tina!
Tudom, hogy már több mint egy éve nem beszéltünk, de van számodra egy feladatom. A lányomról van szó. Tegnap megharapta egy vámpír. Én boszorkány vagyok. Az apja pedig egy vérfarkas. Ezzel megpecsételődött a sorsa. Ő a jövendölésben lévő lány. Mivel a varázslat csak akkor fog belőle előjönni, ha egy teljes értékű természetfölöttivel találkozik, ezért kérlek, az emberi formádat vedd fel, ha a közeledbe kerül.
Pár napja egy szörnyű titokra jöttem rá. Valószínűleg hamarosan megölnek. A férjem már halott. Kérlek, vigyázz Zulura!
Ui.: Találsz a borítékban egy másik levelet, azt add neki oda azzal, hogy az ajtó előtt találtatok rá. A végrendeletünkben téged jelöltünk meg a pénz örökösekét. Használd belátásod szerint.
Szeretettel: Hannelore Blue
Csendes könnyeket ejt. Egy idő után abbahagyja. Nagyot kong a templom harangja. Éjfél van. Feláll a padról. Levelét rárakja a padra, majd felemeli a táskáját. Erőt gyűjt, majd erejét használva villámokat gyűjt a kezébe, ezzel meggyútja a táskáját. Végignézi, ahogy elég. Mikor nem marad belőle más, csak egy rakás hamu, akkor fog engem, és az árvaház elé sétál. Elrejti arcát egy kendő mögé. Csenget az ajtón. A portás nyit ajtót. Nagy szemekkel néz a jövevényre. Hannelore csak a portás kezébe nyom, majd elszalad. A portás csendesen lépked fel velem Tina irodájába. Az emlék homályosodni kezd. Ezzel egyetemben valaki a nevemet mondja.
- Azule! Azule! Kelj fel!
- Olivia… - mondtam erőtlenül. A fájdalom elviselhetetlen volt, amit a testemben éreztem.
- Jaj, Azule! A szívbajt hoztad ránk. Már vagy negyed órája itt szólongatunk, de te meg se mozdultál.
Ekkor vettem észre Heidyt, aki csöppet sem aggódott. Észre sem vettem, hogy elájultam. Már megint. Ekkor felszisszentem, mert szúró fájdalmat éreztem a szívemnél. Via még jobban aggódni kezdett. Kinéztem a kertbe. A nap állása szerint körül-belül három-négy óra lehetett. Ránéztem Hei-re, aki mintha a gondolataimban olvasott, megcsóválta a fejét. Végül felsegítettek a földről, és támolyogva megindultunk a szobám felé. Ekkor jött le a lépcsőn Jason. Nekem eszembe jutottak Hei szavai. Borzasztóan belepirultam. Jas csak belenézett a szemeimbe, és megértett mindent. Mellém jött és felkarolt, így gyorsabban tudtunk haladni. Via csak lesett. Jas elkezdett magyarázkodni.
- Szerencsétlen lány olyan sápadt, mint aki mindjárt összeesik. Inkább az ágyában ájuljon el, mint a lépcsőn.
- Rendben…
Via még mindig csodálkozott, de jött velünk. Mikor beértünk a szobámba Jason felkapott, és letett az ágyra. Annyi erőm sem volt, hogy egy lépést tegyek. Fájt minden porcikám. Rettegtem a változástól, de Hei azt mondta, nem kell félnem. Via közben kiment. Sírva borultam Heidy vállára. Bátorítóan megsimogatta a fejem búbját.
- Hölgyem, a teleportálástól elmúlik a fájdalom.
- Ebben igaza van neki.
Mindketten megfogtuk a kezét, és megint éreztem a tértelen teret. A fájdalmam tényleg elmúlt. A mezőn voltunk. Hei kézen fogott, majd elkezdett körbevezetni az erdőbe. Minden csapáshoz mondott valami történetet, mikor használták. Mondta, hogy mi is azon fogunk majd futni. A helyváltoztatással járó fájdalomelmúlás csak pár óráig tartott. Az első fájdalmat a lábszáramban éreztem. Annyira szúrt, hogy elestem. Semmim nem vertem be, de belülről mardosott a fájdalom. Jason felsegített, majd megkérdezte Heitől, hogy mennyi az idő.
- Lassan hét óra. Hamarosan felkel a hold. Indulnunk kellene az erdő mélyébe.
- Majd elviszem önöket.
Megfogta a barátnőm kezét, majd éreztem, hogy elmúlt a fájdalmam. Az erdő mélye egy borzasztóan sötét hely volt. A meglepő az volt, hogy mindent tökéletesen láttam. Pontosan meg tudtam volna mondani, hogy hány tűlevél van a fenyőfán. Rémisztő. Hei a meglepettségemen kuncogni kezdett.
- Tudod, hogy miért látok jobban? – kérdeztem.
- Igen. Változik a tested. És ez nem a farkasos. Ez azért van, mert vámpír vagy. Minden vérszívó jobban lát telihold idején. Végül is ősi ellenségek vagyunk.
- Tőlem…
Nem reagáltam annyira Hei válaszára, mert csodálattal töltött el az új látásmód. Sajnos Jason „visszarángatott a földre”. Csúnyán néztem rá, mikor a vállamra tette a kezét, de egy kicsit megenyhültem, mikor megláttam a sötétzöld szemeit. Az egymás szemébe való bambulásból Hei „húzott ki”. Elrontják a pillanataim.
- Zule, nem akarlak megzavarni, de itt az idő. Pár perc múlva felkel a hold. Jason, szerintem jobb, ha te ezt nem látod majd
Az említett vágott egy fájdalmas fintort. Végül eltűnt, szürke füstöt hagyva maga után. Ahogy jobb lett a szemem, megláttam, hogy mi a füst. Sok kicsi porszem a közelünkből. Úgy tíz méteres körzetből Jason helyére tömörültek a csillámló porszemek. Egy-két pillanatig felvették Jas alakját, de utána kezdtek visszakerülni oda, ahonnan jöttek. Az életre szóló élmények egyike. Az egész eltűnés utáni porkavarodás csak egy másodpercig tartott.
Heivel együtt sétáltunk az erdő belsejébe. Egyre jobban kezdtem érezni, hogy kezd felkelni a hold. Hányingerem volt, szédültem, fájt mindenem. Szó szerint. Ezt a barátnőm észrevette. És leültünk egy kidőlt farönkre. Megint majdnem elájultam, de nem ment. Valami a világossághoz kötött. A hold felkelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése